Az Algyői Jobbik és az Algyői Jobbikkal Szimpatizálók Baráti Körének havonta megjelenő ingyenes kiadványa (Bármelyiket kérheti email-ben, szívesen elküldjük, csak írjon az ajszbk@citromail.hu-ra!):
Algyői Gondolat I.évfolyam 1.szám --> megjelent 500 példányban 2009.áprilisában
Algyői Gondolat I.évfolyam 2.szám --> megjelent 500 példányban 2009.májusában
Algyői Gondolat I.évfolyam 3.szám --> megjelent 600 példányban 2009.júniusában
Algyői Gondolat I.évfolyam 4.szám --> megjelent 1100 példányban 2009.júliusában
Algyői Gondolat I.évfolyam 5.szám --> megjelent 1300 példányban 2009.augusztusában
Algyői Gondolat I.évfolyam 6.szám --> megjelent 1300 példányban 2009.szeptemberében
Algyői Gondolat I.évfolyam 7.szám --> megjelent 1300 példányban 2009.októberében
Algyői Gondolat I.évfolyam 8.szám --> megjelent 1100 példányban 2009.novemberében
Algyői Gondolat I.évfolyam 9.szám --> megjelent 1100 példányban 2009.decemberében
Algyői Gondolat II.évfolyam 1.szám --> megjelent 1100 példányban 2010.januárjában
Algyői Gondolat II.évfolyam 2.szám --> megjelent 1100 példányban 2010.februárjában
Algyői Gondolat II.évfolyam 3.szám --> megjelent 1100 példányban 2010.márciusában
Algyői Gondolat II.évfolyam 4.szám --> megjelent 1100 példányban 2010.áprilisában
Algyői Gondolat II.évfolyam 5.szám --> megjelent 1800 példányban 2010.májusában
Algyői Gondolat II.évfolyam 6.szám --> megjelent 1800 példányban 2010.júniusában
Algyői Gondolat II.évfolyam 7.szám --> megjelent 1800 példányban 2010. augusztusában
Algyői Gondolat II.évfolyam 8.szám --> várható megjelenés 2010. szept. vége
(hirdetés az újságban: algyojobbik@gmail.com)
Kérés: amennyiben Ön már elolvasta az adott számot, és nem kívánja azt megtartani, akkor kérjük adja át szomszédjának, ismerősének (vagy juttassa vissza hozzánk), de semmiképp ne a szemétbe dobja ! - Köszönjük -
ÍZELÍTŐ az Algyői Gondolat eddig megjelent számaiból
„A nép olyan, mint a birka. Ha jó pásztor tereli őket, mennek engedelmesen s meg is híznak mellette. Ha hitvány a pásztor, elbitangol a nyáj.” (Wass Albert) Miért is jutott eszembe, éppen most és éppen ez az idézet? Talán, mert úgy érzem eddig és ne tovább? Vagy, mert betelt a pohár, pont egy cseppel több került bele a kelleténél? Esetleg úgy érzem, véget kell vetni annak a kényelmesnek hitt életnek, ami eddig azzal telt, hogy egyszerű szemlélőként, csukott szájjal és összeszorított foggal vettem tudomásul az élet ilyen-olyan alakulását? Egyre inkább úgy gondolom mindezek együttvéve. Ne tovább! A pohár is túlcsordult! Elég is volt! Leginkább a tétlenségből, a magatehetetlen kívülállásból, abból hogy eddig csak otthon, szűk családi és baráti körben vállaltuk véleményünket, osztottuk meg egymással érzéseinket arról a világról, amiben élünk. Szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. Igen többes számban! Ugyanis mindezzel nem vagyok egyedül! Sokan vagyunk, akik ugyanúgy látjuk a világot, egyazon értékeket vallunk, egyféle jövőt képzelünk gyermekeink és saját öregségünk számára. Sokan vagyunk, és egyre többen leszünk! Mi ebben hiszünk! Továbbá abban, hogy eljön még az idő, mikor minden Magyar ember lelke megtelik boldogsággal, szeme könnyekkel, ha meghallja a Magyar Himnuszt, és büszkén vállalja magyarságát! Addig azonban még sokat kell tennünk, nagyon sokat. Nekünk együtt. Most ráléptünk az útra, elindultunk. Hihetetlen tenni akarással, tele ötletekkel, bizakodással és remélem kitartással! Ön Kedves olvasó tenni akarásunk első bizonyítékát tartja kezében, az Algyői Gondolatot. A Gondolatot, mely azért született, hogy teret és felületet biztosítson azok számára, akik szerint rossz irányba halad az ország. Akiknek még fontos a Nemzet, a Haza, a Becsület, és a Család. Akik még hisznek egy boldog, büszke Magyarországban, ahol gyermekeink jövője biztosítva látszik, és nem a külföld jelenti az egyetlen kiutat. Akik nyíltan és őszintén vállalják véleményüket, nézeteiket és elég bátrak ahhoz, hogy meg is írják Önnek kedves olvasó. Reményeink szerint az Algyői Gondolat rendre megtelik majd érdekes, elgondolkodtató, vitaindító írásokkal, melyek hozzájárulnak egy jobb, igazságosabb, őszintébb világ megteremtéséhez. Mindehhez kívánok magunknak sok erőt és kitartást egy szebb jövőért! Végezetül álljon itt még egy Wass Albert idézet: „Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” Bármerre nézek, mindenfelől „meredély” vesz körül minket. A feladat adott, a cél nemes, hát veselkedjünk neki! Lacek
Keresztény ember napjainkban
Próbáljuk meg, hogy a szív és lélek (!) érzelmeire figyelünk pár napig, és ha valakin tudunk akár egy mosollyal, egy pár jó szóval, segítő kéz nyújtásával, netán egy jó ötlettel, látott-hallott számára hasznos információval, SEGÍTÜNK! Lehet, hogy épp csak festőt keres, mi pedig rögtön tudunk kettőt, aki megbízható, precíz szakember, hogy megkíméljük a fölösleges bonyodalmaktól és bánattól! Jó tett helyébe pedig jót várj (de ne feltétlenül ugyanattól, mint akin segítettél)!
- Ritalány -
Milyen Algyőt szeretnék? Olyan Algyőt szeretnék,: ahol szombat este nem törik be a buszmegállók üvegét ahol mindenki köszön mindenkinek, még akkor is, ha nem ismeri, mert sosem lehet tudni, hátha rokon ahol mosolyogva fogadják a köszönésem ahol a falu érdeke háttérbe szorít minden haszonszerzési szándékot ahol az öko-iskolás nem hajítja az árokba a csoki papírt és a műanyag palackot ahol a bölcsődét csak egy szükséges rossznak tekintik, és nem követendő példának ahol a szülő szövetségest és nem szolgáltatót lát az óvó néniben ahol mindenki az akar csak lenni ami, jó autószerelő, jó tanár vagy jó kocsmáros ahol a nénik kipakolják a kis sámlit a ház elé és pletykálnak az előbb mellettük elsétálóról, még az sem baj, ha néha nem pont a valóságnak megfelelőt ahol vasárnap senki nem nyír füvet és vág fát láncfűrésszel, nem bőgeti a motort vagy kocsit, és nem üvölteti a zenét, mert tiszteli a másik ember pihenés iránti vágyát, ha esetleg hitét nem is ahol soha többet nem kell újra elmondani, hogy kinek és miért kell átadni a helyet a buszon ahol bocsánatot kér az apa, ha rászólok a gyerekére, hogy viselkedjen rendesen ahol ezért még egy pohár borra is behív köszönésképpen ahol épülnek úgy házak, hogy a gazdának a szomszédok, barátok és ismerősök etetésére és itatására kell a legtöbb pénzt munkabérként kifizetnie, mert ők építették a ház nagy részét (és a csudába a törvénnyel!!) ahol ezek a házak szépek, érdekesek, hagyománytisztelők és igényesek (nem feltétlen drágák) ahol tartanak újra állatokat, és ezért nem jelent föl a szomszéd ahol a kiskertben termettet kivihetem a helyi piacra anélkül, hogy gumikesztyűben, rozsdamentes vödörből kellene kiraknom a fertőtlenített műanyag pultomra és lemérnem a hitelesített digitális mérlegemen ahol azonban minden olyan műintézményt kerülnek az emberek, ahonnan csak úgy lehet kijönni, ha távozás után rögtön elégetem az összes rajtam lévő ruhát, mert úgy bűzlik ahol hallok még ízes algyői beszédet ahol az új lakó első útja a szomszédokhoz vezet, mert szeretne nekik bemutatkozni ahol nem a városból jött változtatná várossá a falut, hanem ő válna falusivá ahol nem ül egyetlen iskolás gyermek sem reggel 6 és 7 óra között a buszon, hogy beérjen a szegedi intézménybe, mert minden iskoláskorú Algyőre jár ahol azért járatják a szüleik őket az Algyői Iskolába, mert tudják, hogy ott tisztességes magyar embereket nevelnek belőlük ahol a család ugyanerre törekszik, és nem arra, hogy fölkészítse őket erre a globalista maszlagra ahol zászló van minden házon, hogy az erre járók tudják, miféle népek laknak erre ahol nem száguldoznak nyolcvannal az óvoda előtt ahol nem találok irigykedőt, mert mindenki örül az örömömnek, és részese akar lenni ahol nem él meg a Tesco, mert mindent én termelek meg, vagy beszerzem itt helyben ahol ha öt idegen ver össze egy algyőit a kocsmában, akkor a többi 30 algyői nem lesütött szemmel nézi azt végig, akármi is a véleménye az összevertről ahol az emberek és szervezetek nem arra várnak, hogy mit ad nekik az önkormányzat, hanem saját maguk eszétől valósítják meg az ötleteiket ahol nem paroláznak a bűnözőkkel, csalókkal, simlisekkel, hanem kiközösítik őket ahol az emberek ismerik a nemzetük és a falu múltját azért, hogy értsék a jelent és fölkészülhessenek a jövőre (a következő számban elindítjuk az Algyő múltjával foglalkozó sorozatunkat) ahol ezért büszke magyar emberek laknak büszke algyőiekkel és egy kis vidámság a végére ahol nincs pártosodás, mert mindenki JOBBIKos. Amikor végig olvastam a fönti listát, akkor döbbentem rá, hogy nincs egy sem közte, ami arról szólna, hogy anyagilag hogyan járnék ÉN jobban, vagy hogy mi lenne gazdaságilag előnyösebb a falunak stb. Lehet, hogy tényleg nem is fontos?! Lehet, hogy ilyen „apróságok” kellenek ahhoz, hogy egy faluközösség élhetőbbé tegye a környezetét? Lehet, hogy egyszerűen újra közösséggé kellene csak váljunk? Újra ALGYŐIEKKÉ, GYEVIEKKÉ? Molnár Áron roni -------------------------------------------------------------------------------------------------
§ kiálltak a gátakra és homokzsákok tízezreit rakodták látástól-vakulásig, hogy faji hovatartozástól függetlenül megvédjék az ártól a lakosokat! / nem úgy, mint O.V. aki egy fél lapát homok megemeléséért helikopterrel ment el a tiszai gáthoz, csak hogy lefilmezhessék /
Canjavec Tamás
A Magyar csendőrségről.
A napokban alakult meg a Magyar Gárda Mozgalom csendőrsége, mintegy négyezren tettek esküt, fogadalmat a Magyar Nemzetre és a Szent Koronára.
Ennek kapcsán jutott eszembe Gárdonyi Géza, - bocsánat az új Izrael- Magyarországon már a helyes nevén Ziegler Benjamin- egyik remekművéből a Göre Gábor bíró úr sorozatból jutott eszembe. Mert ahogyan ő mondaná: „ Hátuljáról beszéd. Arról is vót mán szó, hogy hogyan köll az én könyveimet olvasni? Hát úgy köll olvasni, mint ahogy én szoktam mindön könyvet, vagyis fönnhangosan. Aki tsak a szömivel olvas annak vagy fáj a szálya, vagy nem magyar embör ! „
Szóval ezért jutott eszembe az a történet, mert Göre Gábor bíró úr utazni készült a nagy Amerikába, megnézni azt a fene nagy fejlődést, amiről már annyit olvasott, amit ő feleslegesnek tartott. Mielőtt elindult volna kiadta a kisbírónak a feladatokat, hogy amíg ő távol van, a faluban a rend megmaradjon. „Először is amint kitöttem a lábom a falubú a Kátsa czigányt azonnal az áristonba tsukatod. Ha tött valami törvénytelent azé, ha mög még nem, akkor sé árt neki. Me hogy röndnek köll lönni !”
A csendőrség régen a következőképpen tartott rendet. Egy hiteles történet a csendőrség nyomozási munkájáról. A bűneset: Elloptak egy malacot Drávuc bácsi portájáról 1938-ban Jászladányban.
1. Jelentette az esetet a csendőrségnek 7,30óra.
2.A két csendőrjárőr – 190 cm magas, 115 kiló – megközelítette az elkövetéshez legközelebbi kocsmát, és megálltak az ajtóban. Bejelentette az egyik a néma és mozdulatlan közönségnek, hogy miért jöttek. /8,00 óra/
3. Megkérdezték ki tud róla, hogy ellopták a malacot? (mindenki tudott róla)
4. Megkérdezték, hogy ki volt.(semmi válasz)
5. Odahívták az egyik rovott múltú állampolgárt és megkérdezték most csak őt, hogy tudja-e ki volt? 8óra10p.
6. A rovott múltú azt mondja nem tudja ki volt.
7. Az egyik csendőr lekapta a válláról a puskát, és akkorát csapott a rovott multú lábfejére, hogy az a földre esett és jajgatott. Megvárták, hogy feléledjen, és újra megkérdezték van-e tudomása arról ki volt? ( A kocsma népe csendben figyelt)
8. A válasz egy bólintás volt úgy székelyesen.( A másik lába következett volna, de azt már nem szerette volna kipróbálni.)
9. Újra megkérdezték a kocsma népét, hogy idejön-e végre a tettes, vagy mindenkit megkérdezzenek egyenként az előbbi módon?
10 .Jelentkezett a tettes. 8 óra 20 perc.
11. Bekísérték.
12.A malac még aznap visszakerült a gazdájához, a tettest megbüntették, a rovott multúnak a kárpótlást megfizette, és kicsit furcsán közlekedett pár napig. (Nem zárták be)
Azt hiszem én pont ilyen csendőrséget szeretnék látni újra. Az Isten nyugosztalja az algyői temetőben a volt csendőr Szőke Mihály sógoromat.
Molnár Mihály
***********************************************************************************
Szeged, 2009. December (Álom Hava) 5. Molnár Áron
************************************************************************************
A nagy magyar mélabú - a bajok eredendő gyökere
A Gallup Intézet a következő tanulmányt tette közzé 120 országban végzett felmérését követően: „A statisztikai hibahatárt is figyelembe véve egyedül Zimbabweben van a társadalom Magyarországnál is nagyobb része lélektanilag ennyire kilátástalan helyzetben. Csak a hibahatáron belüli különbségek vannak Burundi, Haiti és Magyarország között." Pár évvel ezelőtt a magyar lányok kézi vb-n voltak. Az egyik meccsükön csodálatos játékkal és iszonyatos akaraterővel rukkoltak elő. Jó volt nézni a játékukat. A meccs után elárulták, hogy a meccset megelőző napon kollektíven megnézték „A Titok” című filmet. A tudás mellé csak ennyi kellett. Egy jó film, ami elhiteti velük, hogy ha hisznek a győzelemben, győzni is fognak. Ezt a könyvet és filmet én azért tartom nagy alkotásnak, mert végigrohant szinte az egész világon, és már-már tudományos szintre emelte azt a tézist, hogy a gondolatoknak bizony teremtő erejük van. Nem csak pozitív, hanem negatív irányban is. Nem csak a hagyományos értelemben, hanem a dolog misztikus vetületében is. Azaz nem csak azzal teremtünk valamit ha pl. jól kigondolunk egy újfajta széket, amit meg szeretnénk csinálni és miután agyongondolkoztuk magunkat, nekiállunk és összeeszkábáljuk. Azzal is teremtünk, ha valamire egyerűen csak rágondolunk. Ha pedig mély érzelemmel telítve tesszük ezt, akkor pedig teljesen biztosak lehetünk benne, hogy gondolataink szinte önálló életre kelnek, és összehoznak nekünk olyan eseményeket, amik a „sugárzott mentális képpel” kapcsolatosak. Tessék kipróbálni, és pár nap múlva nézzük meg az eredményét. A keresztény világban azt mondják, hogy imádkozzunk. A keleti vallások meditációra ösztönöznek, az agykontroll pedig egyfajta koncentrált képzelődésre tanít. De valójában mindegyiknek egy a lényege: irányítsuk figyelmünket az életünk egy területére, ahol változást szeretnénk elérni. Negatív ország pozitív oldala És ha ez a dolog valóban igaz, már érthetjük is, hogy miért vagyunk mi, Magyarok ekkora gödörben manapság. Az örökös pesszimizmusunk és negatív gondolataink elhozták nekünk a negativitás korszakát. Akartuk, megkaptuk. Depresszió, rossz kedv, a hagyományos emberei kapcsolatok hiánya mind-mind ezt okozták velünk. Ráadásul az utóbbi években a világ-politika által befolyásolt média is azt hiteti el velünk, hogy mekkora bajban vagyunk. Pedig az igazság az, hogy egyáltalán nem igaz. Élünk. És virulunk. Mennyivel erősebb az életünk és a kreativitásunk, mint azok, akik be akarnak zárni minket hétköznapunk magányába és a negatív gondolatok világába. És ne ijedjünk meg, mert ha eddig olyan jól sikerült a negatív-képzet-teremtésünk, a pozitív irányba sugárzott gondolataink ugyanolyan hatékonyak lesznek. Kezdjük tehát el már holnap pozitív gondolatokkal teletűzdelni napjainkat és ha ezt elég sokan és elég sokáig tesszük, megváltozik körülöttünk a világ is. És vele együtt Magyarország is.
Döme
A mappában található képek előnézete Algyői Gondolat
